Országok és birodalmak

Aril Királyság – Fő területe a déli és az északi kontinenst összekötő hegylánc, egészen a tengerekig. Délen a mzengák és a kaduniak megállították a terjeszkedést, északkeleten a Blaham-hegység mentén Fousa zárja le a hegyek közti szorost, nyugat felé ott a Mocsár. Keletre és északra szabad az út, lassan folyik is abban az irányban a terjeszkedés. Lakossága nagyrészt emberekből áll, de előfordulnak elfek, törpék, gnómok sőt hobgoblinok is. Használt nyelvüket argoli-nak nevezik, ábécéjük a törpe írásból alakulhatott ki, de mára alig hasonlít rá.

Zanadi Birodalom – Ariltól nyugatra fekszik, a Zanadi-félszigeten. A Mocsár déli oldalán terjeszkedik Aril, a nyugati oldalán Tummunzir határai felé. A lassú felmelegedés miatt az alacsonyan fekvő déli területeket visszafoglalja a tenger, ezért nyomul a magasabban fekvő északi vidékek felé – a Mocsár elkerülésével. Hozzá tartozik még jó pár kisebb-nagyobb sziget – többségük belátható időn belül víz alá fog kerülni. Nyelvük a zanad, ami az argoli rokona, igen sok közös szóval és nyelvtani szabállyal – ábécéjük teljesen ugyanaz.

Mzenga Kalifátus – Aril déli, Kadun nyugati szomszédja. Lakói emberek, sötét, majdnem fekete bőrűek, a jelenlegi vezető réteg tagjai egy középtermetű – inkább alacsony – törzshöz tartoznak. A régi (kegyetlensége miatt több mint száz éve elűzött) vezető réteg jóval magasabb volt (egy oldaláguk Arilban a Mwengwa ház), a mzengaiak azóta is alapból gyanakvással kezelnek mindenkit, aki magasabb náluk. Nem kizárt, hogy ezért vannak folyamatos határvillongásaik Kadunnal. A mzenga nyelvet beszélik, melynek önálló szótagírása van.

Kadun Királyság – Ariltól délre, Mzengától keletre. Lakossága vegyes, főleg magas, olajbarna bőrű, kerek fejű emberek, de sok szürke elf (a félelfekkel együtt kb. 35%), hobbit és néhány kisebb törpe klán is él közöttük. Arillal lassan enyhül a négy éve feszült viszony (a Keleti Flotta parancsnokát tőrbe csalták, mire viszonzásul a felesége addig pusztította Kadun északi partvonalát, amíg békét nem kértek). A mzengákkal hagyományosan rossz a viszonyuk, a rövid békés szakaszokat hosszú, változó intenzitású háborús időszak követi. Ebből adódik, hogy bármilyen fekete bőrű egyént alapból meglincselnek, ha tehetik. Nyelvük a kaduni, hivatalos írásuk a kyaaman néven ismert hieroglifa szóképírás (megtanulása önálló nyelvnek számít). Hétköznapi írás céljára átvették az argoli ábécét.

Fousa – az Északi- és a Keleti Blaham hegység találkozásánál kialakult magasföld, Aril ÉK-i határánál. Két kijárata van, mindkettő többszörös várfallal van lezárva. A déli kijárat meredekebb, ott öt fal épült, az ÉK-i lankásabb, ott most építik a nyolcadikat. A legendák szerint egyszer történt csak meg, hogy a támadók két falnál többet törtek át, akkor viszont négyet is. Lakossága döntően emberekből és törpékből áll. Fő jövedelmi forrásuk az átutazó kereskedők által fizetett vám, emellett komoly mezőgazdaságuk és bányászatuk alakult ki. Az idegenekkel szemben gyanakvóak, országon belüli mozgásukat masszívan korlátozzák. Emberi lakói ugyanazt az argoli nyelvet beszélik, mint Aril – de törpéül ők sem tudnak.

Tummunzir – a Mocsár nyugati oldalán fekszik, az Út mentén, de a Mocsártól nagyjából másfél heti útra. Aril távolsági kereskedelmének egyik fontos célpontja. Szintén nagyrészt emberek lakják, de sok közöttük a félelf és a hobbit is – érdekes, hogy tisztavérű elfet viszont alig látni. Nyelvük a tummun, az elf írást használják.

Gisi puszták – a Blaham hegység keleti oldalán elterülő hatalmas síkságot nevezik így. Valójában ez nem egy „hivatalosan” megalapított ország, hanem kentaur klánok lazább-szorosabb szövetsége. A kereskedőket és az átutazókat szívesen fogadják (főleg, ha jó történeteket mesélnek), a földjükre pályázókkal viszont kegyetlenül elbánnak. Társadalmuk a személyes harci képességeken alapul, rengeteg a – szabályozott, szinte rituális körülmények között zajló – párbaj, amely viszont csak ritkán megy halálig (általában súlyos sértés vagy bűncselekmény után). A fegyver és páncélkovácsolás legjobbjai, termékeik még a törpékét is lekörözik. A kentaurok a sylvan nyelvet beszélik és írják – elf jelekkel.

Elyssa – Nagyméretű erdő Aril északi részén. A Lusta folyó szeli ketté. Tulajdonképpen a folyótól délre eső felét Aril már körbevette, az erdőt lakó szürke elfekkel kötött egyezmény alapján viszont az erdőn belül nem hoznak létre településeket és az erdőszéli favágás is tilos. Az északi rész lakatlan – legalábbis szervezett állam által nem elfoglalt – területre nyílik. A szürke elfek jól tolerálják az emberek jelenlétét, a Khanazarg-házzal – akiknek komoly birtokaik vannak a környéken – azonban problémáik vannak. A bajok egyik fő forrása az erdő délnyugati részén lévő dombságban rejlő vasérckészlet. A Khanazarg ház eredeti bányái a dombságnak az erdőn kívüli részén vannak, de egyrészt a tárnák egy része benyúlik a fák alá is, másrészt az új bányák már (az elfek szerint) kényelmetlen közelségben vannak az erdőszélhez. Elf nyelvük a shorka (az északi elfek beszélik, a déliek egy shenti nevezetű változatot), írásuk – értelemszerűen – az elf jelek.

Gavran – Tummunzirtól északra van. Erősen terjeszkedik délre és keletre (a Mocsár északi részén), miközben próbálja távol tartani az északról támadó hordákat. Szintén a tummun nyelvet beszélik és írják – minimális eltéréssel.

Beora – Gavrantól keletre, a Mocsártól északra terül el. Nőuralom van, félnomád harcos lakóit szokták amazonnak nevezni. A hírek szerint a férfiakat rabszolgaként kezelik. Nyelvük a besha, ami a tummun egy változata. Írásuk nem ismert.

Trippt-i városállamok – Ariltól keletre, az Út mentén elterülő huszonegynéhány város szövetsége. Nincs valódi közös irányításuk, csak külső veszély esetén fognak össze, egyébként egymással torzsalkodnak. Nyelvük a meluri – argoli eredetű nyelv, városonként eltérő változatban használják. Írásuk viszont egységes – argoli alapú ábécé, néhány saját jellel kiegészítve.

Országok és birodalmak

Montar Chronicles piktordemon piktordemon