A ládika titka

Bevezető történet (2014 tábor):

Karakterek:
Gabi Montar – aasimar bárd – Kaq
Corell Montar – ifrit fire sorcerer – Olivér
Daril Montar – sylph bárd (harcosi ambíciókkal) – András
Urabeh Montar – undine witch – Bori
Tiny Montar – oread summoner (kígyó eidolonnal) – Zelmore

A csapat észlelte, hogy lassan fogynak a testvéreik, kettesével-hármasával elindulnak valamerre. Ez hetek óta tartott, a felnőttekből lassan már csak ők vannak az erődben. Egyszer magához hívatta őket legidősebb testvérük, Nairon – apjuk távollétében ő a főnök – és közölte, hogy az Úton megtámadtak egy karavánt. Nézzenek utána, mert egy ládikát hoztak volna apjuknak – bármit találnak, bármit derítenek is ki, a ládika a legfontosabb, négy lepecsételt irat van benne. Leírta a külsejét, továbbá lelkükre kötötte, hogy ha már felnyitották és látják/megtudják, hogy valaki olvassa/olvasta valamelyik iratot, öljék meg az illetőt! Az iratok tartalmáról csak annyit mondott: “fontos, de nem a ti dolgotok”. A támadásról a következő karaván hozott hírt, akik látták a kirabolt kocsikat és két döglött lovat. Célzott rá, hogy személyesen ő sem ismeri a szállítókat, de nem ragozta a dolgot.
Elindultak két katonával, vezetéklovakkal, másfél napi lovaglás után megtalálták a karaván pihenőjét. A lovak eltűntek, a két kocsi megvan, külsérelmi nyomok nélkül, belül viszont minden összedobálva – valamit nagyon kerestek. Találtak eladásra szánt szöveteket, bőröket – de pénzt vagy a ládikót nem. Kevés vérnyom is maradt, de a kocsin kívül már nem tudták követni. Megpróbáltak nyomot keresni a pihenőhely körül – sikeresen. Északra vezet, a Mocsár mélyébe. Követték, a katonákat otthagyták, őrizni a tetthelyet. Pár óra után Corellnek gyanús lett, hogy a nyomok erősen afelé a gyíkember falu felé vezetnek, ahol a mestere él. Megközelítették a falut, Corell előrement és beszélt az őrszemmel. Az elmondta, hogy néhány vadász megtalálta a helyszínt, és elhozta a lovakat – a hús mindig jól jön, most sütik.
Bemenve a faluba, beszéltek a vadászokkal, a sámánnal, végül oda jutottak, hogy két vadász elkíséri őket, végigkutatni az Út szélét – hátha a támadók valahol letértek. A katonákat visszaküldték az erődbe, ők pedig elindultak nyugat felé. Egy napi járás után sem találtak semmit. A vadászok jelezték, hogy visszafordulnának, mert lassan elérik a törzs vadászterületének határát. Visszafordultak keletre, másfél nap után találtak egy letérő nyomot DK-i irányba. A vadászok mondták, hogy az Út déli oldala már nem az övék, oda nem mennek, mert az ottani törzs tagjai veszélyesek és bolondok. Azt még elmondták, hogy két, erősen megterhelt ló nyomait kell követni. Követték, több óra múlva, egy szárazabb helyen találtak egy nemrég felásott területet. Kiásták. Pokrócba tekert középkorú halott nő volt benne, több – tőrtől és dobónyíltól származó – szúrásnyommal a testén, de egyik sem volt halálos. Méregre tippeltek, de nyomát nem találták. Éppen készültek visszatemetni a halottat, amikor két zöldes pikkelyű (a másik törzs alapvetően kékes pikkelyű volt) gyíkember szólt, hogy amennyiben nincs szükségük a hullára, ők szívesen megennék. Némi töprengés és alkudozás után felajánlottak egy lovat a két vadásznak, ha a mocsár széléig követik a nyomot. A vadászok még megállapították, hogy a nővel egy ronda és veszélyes méreg végzett. Többet nem tudtak róla, csak azt, hogy akit ők elkapnak ilyen méreggel, azonnal megölik. Követték a nyomokat, jó fél nap után elérték a szilárd terepet, innentől négy lóval folytatták útjukat.
Újabb nap után elérték a folyót. A nyomok átvezettek rajta, majd déli irányban folytatódtak. Daril viszont felmászott egy fára körülnézni – elsősorban azt ellenőrizte, hogy követik-e őket. Nem látott semmi gyanúsat, viszont a folyón jött felfelé egy hajó. Megközelítették, Daril és Urabeh átúszott. A fedélzeten először is Urabeh tapasztalta a könnyű, de vizes ruha hátrányait, majd előadták a történet rövidített változatát – a tizenöt utasból hárman reagáltak rá: egy apa a fiával, valamint egy húsz év körüli bőrvértes-baltás fickó. A kapitány segítségével az utasokat a kabinokba terelték, így sikerült viszonylag bizalmasan beszélni az apával (a kapitány végig velük volt). Az apa tagadta, hogy bármilyen ládikáról tudna (a kapitányt persze nem kérdezték meg, hogy milyen csomagokkal jött fel!). A fiú egész idő alatt csak ült, maga elé meredve, mint aki sokkos állapotban van. Message varázslat használatával kapcsolatot teremtettek a parton maradtakkal és megvitatták, mit lehet tenni. Tervezték a baltás fickó kiiktatását, de végül elvetették a tervet. Részben, mert nem volt bizonyítékuk, részben, mert a fickó a közösségi kabinban lakott, így nehezebb lett volna szeparáltan elkapni.
Végül arra jutottak, hogy ketten maradnak a hajón (a viteldíjat majd utólag fizetik), a többiek hazamennek és jelentik az eredményeket. Így is történt, Nairon letolta őket a ló elcserélésért, bár később elmormolt olyanfélét, miszerint “ha túléltétek ezeket, sőt alkudtatok velük, nem is vagytok olyan hülyék”. Túl sok joga amúgy sem volt morogni, mivel ő is elfelejtette mondani, hogy a szállítókkal egy adott jelszót kell közölni, csak akkor adják át a ládikót (a parti meg nem kérdezett rá). Mindenesetre összerántott egy csapatot, és a hazatért partitagokkal együtt leszáguldottak a folyóhoz. A hajót megtalálták, a jelszót átadták a hajón tartózkodóknak – az apa hirtelen “megtalálta” a ládát. A távozáshoz a kapitány ismét leterelte az utasokat a kabinjukba (ne tűnjön fel azonnal, hogy mások is partra szállnak), majd kivitték az apát a fiával, valamint a baltás fickót is, aki a nagyobbik fia volt (azért váltak ketté, hogy támadás esetén nehezebb legyen egyszerre elkapni őket). A kapitány megkapta a viteldíjat, a szállítók némi kárpótlást a veszteségeikért, a család a ládikót – csak a támadók maradtak hoppon.
Az apa elmondása szerint éjszaka támadták meg őket. Legalább két támadót kiiktattak, de aztán menekülniük kellett. Összekaptak pár szükséges és/vagy értékes cuccot majd az éjszakára kifogott lovakra pattanva eltűntek az éjszakában. A támadók valószínűleg gyalog voltak, mert nem követték őket. Másnap a felesége – a fiúk anyja – belehalt sérüléseibe, eltemették. A kisebbik fiú is kapott mérgezett dobónyilat, ettől volt ilyen kómás. Tervük szerint a folyón jönnek fel hajóval, talán azt nem figyelik, majd megpróbálják felvenni a kapcsolatot a megbízókkal (ők sem tudták, ki bízta meg őket!).

A ládika titka

Montar Chronicles piktordemon piktordemon